Történelem tanárként a kommunista diktatúrában
Péterfalvi Lajosné, Steller Ilona, 1928, Szekszárd pedagógus édesapja cipészmester volt Emlékszik a német bevonulásra. A német katonák magatartását hivalkodónak találta. 1944-ben több zsidó osztálytársát is deportálták. Egyik fiú osztálytársa, aki az osztály legjobb tanulója volt, soha nem tért vissza. Légitámadás során a házuk előtt robbant fel egy bomba, de szerencsére senki nem sérült meg. A szovjet csapatok valóban úgy vonultak át Szekszárdon, mint a felszabadítók - élelmiszert dobva a lakóknak. Aztán jött a második hullám, akik már a megszállók voltak. Ők levetették édesapjáról csizmájukat, órájukat. Féltek az orosz katonák erőszakoskodásától, hírből tudták, hogy sok ezer nőt erőszakoltak meg országszerte. Orosz tisztek költöztek be a házukba, akik egyébként barátságosak voltak. Elmondja, hogy egyik iskolatársát, egy lányt, német hangzású neve miatt vittek kényszermunkára. Évek múltán emberi roncsként tért vissza. Az ötvenes években Sztalin vagy Rákosi neve elhangzásakor felállva kellett tapsolni. Az emberek egymást figyelték, hogy ki nem tapsol vagy ki meri előbb abbahagyni.