László Deres

A barátom leköltözött Heresznyére, ami lent van Barcs mellett, egy határ melletti kis falu. Ott a Dráva összevissza kanyarog. Hol kint van a határ, hol bent. Ő azt tervezte, hogy ott a legjobb kimenni, ott nem lehet megbukni. És azt mondta, hogy direkt azért állandóra bejelentkezett oda Heresznyére. Sofőr volt ő valahol, Barcson, vagy hol? Mert ő azt tervezi, hogy ott a legjobb kimenni rizikómentesen, ott nem lehet megbukni. Mert ő se kapott útlevelet, mert már egyszer elkapták, és kapott érte, ült is valamennyit, hat-nyolc hónapot. És hogy menjek le, és nézzem meg. Hogy az sokkal biztonságosabb, és akkor ott nyugodtan ki tudunk menni. Rendben van, fölültünk a motorra, lementünk. Már jóval Barcs előtt igazoltattak a határőrök, de mivel ő ottani lakos volt, nem tudtak mit csinálni. Én meg a barátja voltam, én fuvaroztam, tehát beengedtek a biztonsági zónába. És ott volt egy parasztház, és a kertek mögött ott volt 20 méterre a határ! És utána jött a Dráva. Mondtam is: „Ha idáig eljut az ember, akkor már nincsen semmi probléma! Hacsak el nem tévedünk az erdőben.” […] Este tíz óra körül elindultunk, és eltévedtünk! Nagyon el lehet tévedni éjszaka az erdőben! Kinézed a térképből, hogy most erre kell menni, és lehet, hogy öt perc múlva már pont az ellenkező irányba mész a sötétben. Mondtam a haveromnak: „várjál, fölmászok egy fára, megnézem, merre lehet a folyó!” Nem láttam semmit! Na, akkor elő az iránytűt! Pont ellenkező irányba mutat! Hát most kinek higgyünk? Az ösztöneimmel valahogy arra kell menni, de ha a műszerre hagyatkozom, akkor majdnem ellenkező irányba! És éreztem, hogy arra megyünk, amerre az ösztöneim súgnak, biztos, hogy az nem lesz jó! „Menjünk az iránytű után!” Nem mentünk 20 percet, és akkor már éreztem a víznek a szagát, és tényleg meglett a folyó! Át is mentünk, elég nehéz volt. Ez 1975 nyarán volt, ha jól emlékszem, augusztus elején. Nagyon meredek volt a part, alig tudtunk felkapaszkodni. Vállra akasztható táskám volt, el is szakadt a szíja, épp hogy meg tudtam fogni, ott nagyon nagy sodrása volt a víznek. Eltűnt volna a ruhám is az iratokkal együtt. De végül is sikerült.