Ferenc Schlaffer

„ Munka után elmentem haza, meg odaadtam anyámnak a fizetésemet, és utána úgy döntöttem, hogy a mai nap... K. Cs.: Hogy elmegy. És mondta az édesanyjának, hogy elmegy? S. F.: Nem. K. Cs.: Hazament a munkahelyről, odaadta a pénzt..? S. F.: Hát mondtam, hogy elmegyek, csak nem azt mondtam, hogy külföldre megyek. K. Cs.: Fogta magát és elindult a határ felé? S. F.: Hát elmentem biciklivel, aztán utána letettem a biciklit és akkor, közben még találkoztam a nővéremmel, előtte, meg a kislányával, és akkor mentem. K. Cs.: Hol ment át a határon? S. F.: Pornóapátiban a vámhivatal és az osztrák vámkatonaság épülete között. K. Cs.: Nem voltak ott járőrök? S. F. : Voltak, persze, vannak járőrök, meg voltak járőrök, de aki ott született meg minden, annak nem volt probléma, hogy hol vagy mikor tudná elhagyni az országot. A határon keresztül sem. K. Cs.: Akkor ismerte a rendszert, hogy hogy épül fel? S. F.: Hát a rendszert hogyne ismertük volna, hiszen ott nőttem föl. Ott születtem, tizennyolc évig a rendszert láttam. K. Cs.: De ennyire egyszerű volt, odasétált..? S. F.: Odamentem, felléptem a drótra és átmásztam. K. Cs.: És az nem jelzett sehol, hogy hozzáért? S. F.: Az nem, az egy drót volt, ami egy normális... mondjuk, egy családi háznál a kerítés. K. Cs.: Megnézte, hogy nincs-e arra járőr, fogta magát és átmászott? S. F.: Nem, hát tudtam, hogy hol vannak, voltak a járőrök, fönn voltak a magaslesen is meg minden. K. Cs.: Ők láthatták Önt? S. F.: Hogyne, hát hogyha pont arra fordult volna, akkor lehet, hogy látott volna, dehát... K. Cs.: Ön nézte, hogy merre néznek? Nem félt attól, hogy lőni fognak? S. F.: Nem lőhettek volna, mert ott volt a vámház, úgyhogy akkor belőttek volna a vámházba K. Cs.: És akkor gyorsan átjutott a kerítésen? S. F.: Nagyon. K. Cs.: Tehát néhány másodperc volt az egész? S. F.: Pár másodperc dolga volt az egész, persze. Egy fiatal gyerek fölmászik a kerítésre, átugrik a szomszédhoz, annyi. Úgy történt az egész helyzet.”

„A szakmunkásképző után én tovább dolgoztam a munkahelyemen, és akkor én végeredményben már nem dolgoztam túl sokat itthon, Magyarországon, mert akkor már én, előtte is már úgy döntöttem, hogy el fogok, el fogom hagyni a hazámat, az ittenit. K. Cs.: De mikor gondolt erre először, hogy ezt fogja csinálni? S. F.: Az már gyerekkortól fogva benn volt az izéban, hogy... Hát mondjuk úgy, hogy ahol nem szabadott volna világra jönni, ott nem akartam szolgálni az országot, na. K. Cs.: Meg is mondta a szüleinek, hogy el akar menni? S. F.: Nem, nem lehet ilyesmit elmondani. Milyen szülő engedné el a gyerekét valahova!? K. Cs.: És gondolkodott már azon, hogy megérte-e elmenni Magyarországról? Tehát hogy pozitívumként vagy negatívumként értékeli azt, hogy elment? Hogyha egy mérleget húzna… S. F.: Ha én mérleget húzok, én akkoriban is jól kerestem itthon is, amikor elmentem, többet kerestem, mint édesapám. Már az első hónapban... K. Cs.: Miért, mennyit keresett, emlékszik rá? S. F.: Én akkor 2.000 valamennyi forintot kerestem egy hónapban. K. Cs.: Tetőfedőként annyit keresett? S. F.: Tetőfedőként. Akkor az édesapám sok évvel utána is még csak 1.500 Ft-ot keresett vagy ilyesmit, úgyhogy ahhoz képest nekem a fizetésem nem lett volna rossz itt Magyarországon se. Vagy itt tudtam volna ugyan úgy törekedni valamire, hogy valamim lett volna, nem azt mondom, hogy nem, de... végeredményben nekem az a belső bánatom volt, hogy mindent elvettek. K. Cs.: És akkor végül is nem bánta meg, hogy elment? S. F.: Nem bántam meg, nem is izélek azon, hogy megbántam volna, mert végeredményben így alakult most az életem.”

„Én Pornóapátinál mentem át. K. Cs.: De mi volt az osztrák részen a település? S. F.: Deutsch Schützen. K. Cs.: Micsoda? S. F.: Deutsch Schützen. K. Cs.: Deutsch Schützen? S. F.: Ja. Akkor Eisenbergbe kerültem föl, ottan éjszakáztam, és utána... az azt mondja, 18-án mentem el... K. Cs.: Milyen 18-án? S. F.: Nem, nem 18-án, 25-én mentem el. K. Cs.: De ez melyik hónap? S. F.: Október 25-én. Azt azt jelenti, hogy a születésnapom után öt napra. K. Cs.: De volt ennek oka, ez valami szimbolikus dátum volt? Hogy miért pont a születésnapja utánra időzítette ezt? S. F.: A születésnap utánra köllött időzíteni mindenképpen, mert hogyha fiatalkorúként mentem volna ki, akkor lehetséges, hogy vissza kellett volna adniuk a magyar állam felé. K. Cs.: De miért, volt ilyen nemezetközi megállapodás, amiről hallott? S. F.: A fiatalkorúakat azokat visszatérítették a szülőkhöz, az országba. Vissza kellett nekik adni, mert hát fiatalkorú, nem... K. Cs.: Nem dönthet, nem cselekedhet önállóan? S. F.: Nem cselekedhettek, nem dönthettek volna saját maguk sorsáról.”