Mindent este elmondok magamnak egy Petőfi-költeményt.
Ordódy Bálint 1931. február 13-án született Budapesten. Földbirtokos családból származó édesapja, dr. Ordódy Béla Palatinus Részvénytársaságot vezette. Édesanyja családja, a Schiffer család, a Palatinus alapítója és főrészvényese volt. Ordódy Bálint magántanuló volt, majd a Piarista Gimnáziumban tanult. Édesapja 1947-ben hivatalos okmányokkal Svájcba menekült. A család a Palatinus ingatlanjainak államosítása után elvesztette megélhetésének alapját. Édesanyját, Schiffer Erzsébetet, 1948-ban a budapesti francia követ csempészte ki Magyarországról. Ordódy Bálint Sopron közelében szökött át egy vasúti szerelvényben 1948 szeptemberében az osztrák-magyar határon. Családjával Párizsban telepedtek le. Szülei ingatlanok felújításával, majd ügynökösködéssel teremtettek szerény egzisztenciát maguknak. Ordódy Bálint 1949-ben érettségizett le az innsbrucki Magyar Reálgimnáziumban. Ezt követően szüleivel átmenetileg Nagy-Britanniába költöztek. A Panamánál dolgozott, mellette egyetemi tanulmányokra készült. Szabad Európa-ösztöndíjat kapott, s ezzel a strassbourgi egyetemen politikatudományt tanult. A párizsi Kereskedelmi Főiskolán szerzett diplomát. Az American Expressnél helyezkedett el. A magyar forradalom kitörésének hírére visszatért Magyarországra, 1956 októberének végén csatlakozott a soproni nemzetőrökhöz. Párizsba visszakerülve önkéntesként tevékenykedett a francia Vörös Keresztnél. 1958 és 1960 között a Pléhgyártók Szindikátusában marketing-feladatokat látott el. 1960-ban házasságot kötött Marthe de Levis de Mirepoix-val, házasságukból két gyermekük, Stanislas és Mariella, született. Különböző cégeknél termékmenedzserként dolgozott. A francia állampolgárságot csak 1968-ban kapta meg. Ezt követően könnyebben tudott elhelyezkedni. Továbbra is termékmenedzserként próbálkozott. 1971-ben a BRED Banque Populaire egyik leányvállalatához a Promexporthoz került. 1978-ban átkérte magát a BRED nagy vállalatokkal foglalkozó részlegére, ahol másfél évtizeden át bankárként dolgozhatott. Munkája mellett aktív szerepet vállalt különféle társadalmi szervezetekben. Az English Speaking Union franciaországi, később anjou-i szervezetének megalapítója. Nyugdíjba vonulása után 1990-ben feleségével Párizsból St-Clément-des-Levées-be (Anjou) költöztek. Anjou-magyar kulturális ill. testvérvárosi kapcsolatok kiépítésével próbálkozott.