Následující text není historickou studií. Jedná se o převyprávění pamětníkových životních osudů na základě jeho vzpomínek zaznamenaných v rozhovoru. Vyprávění zpracovali externí spolupracovníci Paměti národa. V některých případech jsou při zpracování medailonu využity materiály zpřístupněné Archivem bezpečnostních složek (ABS), Státními okresními archivy (SOA), Národním archivem (NA), či jinými institucemi. Užíváme je pouze jako doplněk pamětníkova svědectví. Citované strany svazků jsou uloženy v sekci Dodatečné materiály.

Pokud máte k textu připomínky nebo jej chcete doplnit, kontaktujte prosím šéfredaktora Paměti národa. (michal.smid@ustrcr.cz)

Károly Mikecz Vámossy (* 1941)

• 1941-ben született Budapesten

• fiatalon élte át Budapest ostromát és azt követő újjáépítést

• a Budapesthez közeli Leányfalun élte fiatalkorát, apjával; ahol éltek deportáltak, házi őrizetben lévők, de a kommunista elit is itt nyaralt

• 1956-ban az eseményeket a fősodor mellől figyelte, kisebb menetekbe belekeveredett

• 1956-ban apjával úgy döntöttek, hogy emigrálnak; Ausztria felé elhagyták Magyarországot, és végül az USA-ban telepedtek le.

Vámossy-Mikecz Károly a második világháború utáni éveket gyerekként élte meg Magyarországon, így visszaemlékezésében gyermek- illetve fiatalember-perspektiván keresztül ismerhetjük meg az 1945-1956 közötti eseményeket, az orosz megszállást, a háború utáni elszegényedést, az osztályellenség-létet, az 1956-os forradalmat, végül pedig az azt követő emigrációt az USA-ba.

Vámossy-Mikecz Károly 1941-ben született.  Apai és anyai oldalon is kisbirtokosok és értelmiségiek sorakoztak; apja gazdasági újságíróként és diplomataként dolgozott. Károly a visszaemlékezésében felidézi, hogy a család hogyan élt 1945 után: Budapest ostromát követően nem sokon múlt, hogy apját is elvigyék a Szovjetúnióba; majd a nagyvárosban összeomlott élelmiszerellátást kellett saját maguknak pótolni, ez gyerek-szemmel is külön élmény és emlék maradt.

Károly gyerekként élte meg, hogy a kommunista hatalomátvétel után széthullott a családi élet: nagyszüleit kitelepítették, apját félreállították és fizikai munkát kellett végeznie. Eközben szülei is elváltak, így Károly a legtöbb időt apjával és nagyszüleivel töltötte Leányfalun.

Leányfalu Budapesttől 26 kilométerre található nyaralóhely; a két világháború között a középosztálybeli városi közönség pihenő- és találkozóhelye volt, valamint értelmiségiek és művészek kedvelt lakhelye. Károly visszaemlékezése egy sajátos perspektívából mutatja be ennek a patinás helynek az életét a kommunizmus legnehezebb éveiben, amikor kitelepítettek, deklasszáltak, félreállított egyháziak húzták itt meg magukat. Így az emlékek között előkerül a korabeli református püspök Ravasz László, aki Leányfalun húzta meg magát, de a kommunista vezető Nagy Imre is, aki a szomszédjukban nyaralt. 

A visszemlékezést sötétebb és vidámabb történetek tarkítják: az iskolában a tanár a gyerekeken keresztül próbált nyomozni azután, hogy ki hallgatja otthon a Szaba Európa Rádiót. Amikor nagyapja meghalt, a temetésére a házi felügyelet alatt lévő Ravasz Lászlót kiengedték Leányfaluról, a hatalom helyi embere félrenézett egy napra, hogy lehetővé tegye a temetést a család akarata szerint.

Károlynak saját nehézségei is voltak: nehezen jutott be gimnáziumba, mert osztályidegenként nem fogadták be középiskolákba. Végül a szentendrei ferencesekhez került, ami a kevés megmaradt egyházi iskola egyike volt.

Károly ebből a leányfalui életvitelből élte át az 1956-os forradalmat; de mivel édesanyja Budapesten élt, így a fővárosban is volt lehetősége lakni. A forradalom idején Károly Pesten volt, és bár nem került az események fő sodrába, de a tüntetőkkel tartott a pesti utcákon. Látta a sortüzek utáni utcai káoszt, és az aranycsapat labdarugóit is. De egy anyai pofon végül kivonta Károlyt az utcai eseményekből: szülői parancsra visszakerült így Leányfalura.

A nagypolitikai események hatása alól azonban nem kerülhetett ki sem ő, sem a családja. Az 1956-os forradalom bukása az egyébként is perspektívátlan helyzetüket még reménytelenebbé tett - így az akkor 15 éves Károly apjával együtt az emigrálás mellett döntött. Akkoriban Magyarországról soktízezer ember indult neki a nyugati, osztrák határnak, hogy Nyugaton kezdjenek új életet; Károlyék is az ő útjukat követték az osztrák-magyar zöldhatáron át, ami után végül egészen az Amerikai Egyesült Államokig mentek. Károly ott kezdett új életet, és végül ott alapított családot.

Az interjúkban már nem hangzik el, de Károlyékat később húga és édesanyja is követte az USA-ba.